„Gondolkodom, tehát vagyok” – Descartes gondolata önmagában is megállja helyét, hiszen amíg gondolkozom, addig létezek, élek, viszem előbbre a világot a többiekkel együtt, fontos, kihagyhatatlan része vagyok. Megállíthatatlan fejlődésben, folyamatosan pallérozódik az elme.
Azonban idősebb hozzátartozóknál gyakran észlelhetjük, hogy egyre több minden esik ki a fejükből. Nem csak a napi rutinból fakadó, hol a kocsi kulcs és mit keres a hűtőben típusú kérdések bosszantják az idősödőket. Az évek múlásával észrevehetően lassul a gondolkozás, kusza, néha összefüggéstelen kontextusban sorjáznak a gondolatok. Az öregedő emberek hajlamosabbak a múltba révedésre, gondolatban és beszédben is ugrálva az idősíkok között. Azonban kiszakadva munkahelyi kötöttségekből, a nyugdíj nyugalmában végül összeáll a kép, és olyan függésekre, következtetésekre jutnak, amikre a fiataloknak a mindennapok rohanó tempója mellett esélyük sincs. Ugyanakkor sok idős embernél észrevehetőek az elbutulás jelei is.
Ezt megelőzvén nem csupán új ismeretek megszerzésére van szükség, hanem agyunk tréningezésére is fontos a már meglévő tudást elméleti síkon bevetni – állítják a Kaliforniai Egyetem kutatói. Mivel 40 év felett már képes az ember komplex, bevált sémák alapján gondolkodni, valamint ekkorra már kiépített és kipróbált világnézettel rendelkezik, így a dolgokat és eseményeket összefüggéseikben látja, továbbá ez által alkalmassá válik magasabb szintű, összetettebb gondolkodásra, lényeglátásra.
Idős korban tanulni hazánkban is lehet. A Batthyány-Strattmann László Idősek Akadémiáját Prof. Dr. Iván László geriáter alapította. A kifejezetten nyugdíjasoknak szóló rendezvények keretében nyílt előadásokat tartanak vetítéssel egybekötve. A résztvevők megkapják az előadás írásos változatát is és egyéb hasznos kiadványokhoz juthatnak az egészséges öregedésről. A több mint tíz éve indult programsorozathoz hasonló nyugdíjas-akadémiákat manapság már az ország több településén szerveznek.
Fontos szempont, hogy az időskori tanulás mögött legyen motiváció; például ismeretek hiányosságának pótlása, szociális és társasági élet fellendítése, másokon való segítés, vagy az önismeretek gyarapítása, öngondoskodás fortélyainak bevetése, a könnyebb életért. De a legfontosabb mégiscsak az, hogy meg kell békélni magával az öregedés tényével, és fel kell ismerni azt, - még ha a társadalom néha nem is ezt sugallja -, hogy ugyanolyan fontos, teljes értékű, hasznos életet élhet az ember idősebb korban is, mint fiatalon.
Ha a tetszett a poszt, olvassa el korábbi bejegyzéseinket!
A szomszéd nyugdíja sem zöldebb (sokkal)
Kevés a fizikai munkahely, muszáj tovább tanulni
Részmunkaidő: segítség vagy depresszió forrása?
Ezek a pénzügyi termékek mentesek a 6% EHO-tól
Kereső